Szombathelyi Haladás – Szekszárdi FGKC  22-21 (11-7) NB I/B felnőtt mérkőzés

Az első félidő gyámoltalan játéka meghatározta a mérkőzést!

Vezette: Budai-Bock K., Ifj. Rácz L.   200 néző

Kiállítás: 6 perc, illetve 10 perc.

7m-es: 5/4, illetve 6/5.

Szekszárdi FGKC: Schell G. (kapus) – Szita K. 1 – Farkas A. 4 – Nagy Sz. 4/2 – Gyenis P. 1 – Fehér T. 5/3 – Reisch G. 6
Csere: SZALAI SZ. (kapus) – Biró F. – Tóth B.

A múlt héten látott koncentrációból, nagy akaratból semmi sem látszott az elején. A védekezésben folyamatosan lemaradtunk, ebből kiállításokat, gólokat kaptunk. Szerencsére az ellenfél is sokat hibázott (8. perc 4-2). A kapuba beállt Szalai Sz. jól védett, így nem nőtt a különbség (25. perc 8-6). Sajnos a félidő végén az eladott és lesáncolt labdáinkból indultak a házigazdák, ekkor már ő sem segíthetett.
Más mentalitással jöttünk vissza a szünet után. Bár a támadójátékunk döcögött, a védekezés javult, Szonja továbbra is jól teljesített. Indítás, lerohanás gólokkal közelítettünk (39. perc 14-13). Sajnos itt jött a holtpont, Szonja elfáradt, eladtunk labdákat, megint négy lett a különbség (42. perc 17-13). A 43. percben – 16 kísérletünkből – meglőttük első átlövésgólunkat, majd a másodikkal (Farkas A.) megint felzárkóztunk (51. perc 19-18). A kapuba visszatért Schell G. több lövést hárított, többször is támadhattunk az egyenlítésért. A támadásaink vagy eladott labdával, vagy az első félidőben remekül játszó Reisch G. kihagyott szélső helyzeteivel zárultak. Az utolsó percekben a középső védekezésünk és a kapusunk összehozott két elkerülhető átlövésgólt. Közben három perccel a vége előtt (21-20) emberelőnybe kerültünk – kétszer támadhattunk is -, de a két eladott labda megpecsételte sorsunkat.

Tabajdi Ferenc: A múlt héten említett két részfeladatban előre léptünk, jobb volt a kapusteljesítmény, kevesebb volt a technikai hiba, de sajnos nagyon sok mindenben visszaestünk. Az első félidőt „átaludtuk”, totál rossz szemlélettel játszottunk. Kértem a gyors felvitelt és a dinamikus rátöréseket, ebből semmit nem láttam. A másodikra sokat javultunk, de mindig jöttek a hibák. Mondhatnám, a „nagy akarásnak nyögés a vége”. Jellemző, hogy egy mezőnyjátékost sem tudtam kiemelni, mert a csapat egyik része hullámzóan, a másik része gyengén játszott.

felvétel a mérkőzésről…